Fáy Hanna
óvodapedagógus

2016 januárjában államvizsgáztam óvodapedagógusként a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskolán. Két évet dolgoztam óvónőként és ez idő alatt számos gyerekkel, szülővel, kollégával és helyzettel találkoztam, melyekből mind tanulni, épülni tudtam.

Ovisként – látván előttem a jó pedagógusokat – azt mondtam: „Én is óvónő leszek.” Aztán minden más szerettem volna lenni, végül a gyermekek szeretete és a bennük meglátott hivatás, most – egy év kihagyás után – visszaterelt az óvoda falai közé.

Hitvallásom, hogy minden gyermekben a maximumot kell meglátni és megpróbálni kihozni belőlük a legjobbat. Ők sok mindenben ránk vannak utalva, de ezt egy pillanatig sem szabad kihasználni. Fontosnak tartom a humort és a játékosságot a szakmában. A nevetés, a boldogság sugárzása kihat a gyermekre, ezáltal ő is kiegyensúlyozottabbá válik.
A legnagyobb ajándék, amit egy szülő vagy egy pedagógus adhat a gyermeknek az, hogy utat mutat neki az  önmegvalósításhoz. Elsősorban nem mással, mint a saját életpéldájával.

„Nem tökéletes gyerekeket, hanem boldog gyerekeket szeretnék nevelni.”